Őszintén ledöbbentem:

Elsősorban azért, mert benevezett a tudtomon kívül :D

Aztán meg azért is, mert a Nagyon Cuki 2023 októberében indult útjára, tehát egy nagyon-nagyon fiatal webáruházról van szó. Persze tudom én, hogy ez nem jelenti azt, hogy kezdők is lennénk, hiszen az INFINITY Tokokat 2013-ban, azaz lassan 11 éve hoztuk létre.

A NAGYON Cuki webáruház az én szerelem gyerekem lett, mondhatni „ráérős” pillanataimban hoztam létre, teljesen pasi mentesen :) Ez érződik is, hiszen a webáruház neve is elég beszédes, kevés férfi gondolja úgy, hogy ez az Ő webáruháza, bár persze a dizájnok, amiket alkotok nem csak nőknek szólnak. Gondolok itt például az Állati Portrék kollekcióra, amit férfiak is rendszeresen vásárolnak. 

Nade visszatérve a sztorihoz. A habogó kérdésemre, hogy „dee miééért?” Miért nem szóltál, miért neveztél be… sokféleképpen be lehet fejezni a kérdést.

Az én férjem válasza ez volt:
„Tudtam, hogy magadtól soha nem neveztél volna be, pedig megérdemled, mert rengeteg munkát fektettél bele és tényleg nem gondoltam volna, hogy ebből lesz bármi is…”

A díjátadón én a „döglött hinta lovak nyugalmával” vártam a soromat, hiszen a harmadik helyezett is gyönyörű eredmény. De amikor kihirdették a 3. helyezettet, akkor fülig ért a szám, jéééé akkor második lettem! Aztán kihirdették a második helyezettet és az sem én voltam…

Őszinte döbbenet:

ÉN LETTEM AZ ELSŐ? éééén és a kb fél éves webáruházam? De hát még ezer sebből vérzik. Még nem olyan a főoldal, amilyennek látni szeretném, hiányzik egy csomó leírás, például a termékkategóriáknál, alig írtam még egy pár blog cikket. Hogy lehetek én az első?

Mégis… nézd a mosolyomat… HATALMAS boldogság, HATALMAS öröm… És igen, igaza volt a férjemnek: én nem neveztem volna be magamat. Se akkor, amikor 1 éves a Nagyon Cuki, se akkor, amikor már 10 éves lesz… Mert ahogy ő fogalmaz, a tudásomat én mindig alábecsülöm…

És ez volt számomra a legnagyobb tanítás. Nem szabad mindig azt nézni, hogy mi nincs kész, mi nem jó még… Érdemes megállni egy pillanatra, akár díjat kapunk érte, akár nem. És megünnepelni azt ahol már tartunk. Hiszen ha nem előre tekintünk és a rengeteg tennivalók hatalmas hullámát látjuk magunk előtt, hanem megfordulunk és hátra nézünk, akkor az eddig megtett út is nagy.

Mindig azt mondják, hogy nézz előre. Ami igaz is, fontos előre tekinteni. De álljunk meg egy pillanatra és ünnepeljük meg mindazt, amit eddig elértünk. Itt adjuk át magunkat a pillanatnak, hunyjuk le a szemünket és élvezzük. Mert megérdemeljük, hogy büszkék legyünk magunkra és arra, amit eddig elértünk. Csak mi tudjuk azt, hogy mindeközben milyen nehézségekkel találkoztunk az úton, csak mi tudjuk, hogy hányszor estünk el, vallottunk kudarcot, miközben a külvilág felé mosolyogtunk. Díjak nélkül is megérdemeljük azt, hogy büszkék legyünk magunkra és elismerjük, hogy minden nehézség dacára már itt tartunk.

Ettől nagyobb motivációt nehéz elképzelni arra a pillanatra, amikor megfordulunk és újra magunk elé tekintünk. Látjuk magunk előtt a hatalmas hegyet, de elszántan állunk elé és azt mondjuk: MEGCSINÁLJUK! Nem számít, hogy meddig fog tartani, nem számít, hogy hányszor esek el megint az úton. Már MEGTANULTAM felállni, leporolni magamat és menni tovább az úton. Mert nem csak akadályok vannak ott, hanem gyönyörű virágok és madárcsicsergés is és bizony néha kisüt a nap és olyankor megpihenhetünk.

Szóval… gyerünk tovább előre és ki tudja… talán jövőre magamtól fogok benevezni a következő Nagy Díjra? :) Mert már mindegy, hogy megnyerem-e vagy sem… az eddig megtett utat érdemes megünnepelni és megtapsolni.